Chapter 2

Chapter 2 

Why?Are so serious?

-LORI???

Ott ált előttem az a lány aki miatt történtek a veszekedések.Ő Devin barátnője.El sem tudtam hinni hogy itt van, főleg azt nem értettem hogy mit keres itt? Olyan sok kérdés felhalmozódott bennem hogy csak álltam ott bambán és hol apára hol Lorira néztem mert Hunter felszivódott.Azután rájöttem hogy nem tűnt el csak nem láttam az oszloptól ami melett állt Lori. Kérdően néztem rá és ő válaszul odalépett Lorihoz,átkarolta ,Lorira nézett majd megint rám.

-Nem nem az nem lehet-gondoltam magamban. A legrosszabra gondoltam és sajnos igazam volt.

-Szia -hangzott a lány hangja kedvesen. Én még mindig annyira meg vagyok lepődve hogy nem voltam képes visszaköszönni se. Csak bámultam a szőke hosszúhajú lányt és az őt átkaroló ugyancsak szőke srácot. A sok kérdés közül csak eggyett tehettem most fel és gondoltam a számomra legnyomasztóbbat kérdezem meg, de mielőtt kimondtam volna, Hunter megválaszolta.

-Igen mi együtt vagyunk -Tessék! Most megkaptam. Hogy a fenébe ne jöttek volna össze mikor én meg Devin kijátszottuk őket. Már csak azt kéne megtudni hogy mióta, meg na persze azt is hogy Devin tudja e már. A két kérdés közül ismét csak eggyet kellet válasszak mert tudtam hogy ha mindkét kérdést felteszem az már faggatásnak fogják fel és nem kapok rájuk választ.Szóval megkérdeztem hogy...

-Mióta? -na de közben leültem a hozzám legközelebb lévő székre mert éreztem hogy szédülök.Mire leültem apa az asztal túloldaláról odatolt felém egy bögrét benne a kedvenc forrócsokimmal. Apára egy köszönöm nézést küldtem utána megint az ifju párra néztem akik minden mozdulatomat figyelték. Mikor már látták hogy feléjük figyelek,meg is válaszolták a kérdésemet.

-3 hónap -mondta Hunter mosolyogva.

-és 1 hét -tette hozzá Lori és Hunter felé pillantott.

-Tényleg már olyan rég? -nevetett Hunter. Én meg úgy éreztem hogy egy börtön vesz körül ahonnan sehogy se lehet megszökni.Pedig próbálnék de mindhiába. Épphogy belekortyoltam a forrócsokimba , ők elkezdtek játszani az egymás orrával. Ekkor eszembe jutott egy furcsa kérdés.

Mi van ha Hunter ezzel azt akarja elérni hogy féltékeny legyek?

-Blaise! - törte meg az elkezdett gondolatmenetemet Hunter. Nem válaszoltam csak kérdően felé néztem. Mit akarhat? Talán hogy én is csatlakozzak? Még mitnem. Brrr . Kirázott a hideg, de szerencsére nekik nem tűnt fel.

-Megmutatnád nekünk a szobánkat ahol alhatunk? -kérdezte Hunter. Mi??? szobályukat? Hogy hogy a szobályukat. Azt már mégse csinálhatják velem hogy itt alszanak. Mi lett a szállásukkal? Nem úgy volt hogy egy közeli helyen szállnak meg? Az újból öszegyült kérdésekel bennem apához fordultam. Ő látta hogy nemértem és gyorsan megmagyarázta.

-A szállásukkal keveredés volt - kezdett bele apa-

-Képzeld másoknak adták ki a szobánkat - folytatta vékony hangján Lori. Pfff nemigaz már! Mért nem vettek ki másik szállást egy másik hotelban? -tettem fel a kérdést magamban. De Hunter megint megválaszolta , mintha olvasna a gondolataimban.

-Máshol is kerestünk de mindenhol tele volt.És... -ekkor apára pillantott hogy folytassa ő.

Én is apára néztem aki folytatta is.

-Én meg felajánlottam hogy szabad az eggyik vendégszoba -mondta. Ez a válasz már nem lepett meg annyira mert már öszze állt a kép mikor Hunter magyarázott.Persze apámtól elvárható hogy meghiivja őket hogy itt aludjanak, ez csak természetes apa részéről.Mostmár csak azt kell megkérdeztem...

-Melyik szobában alszanak? -tettem fel a kérdésemet apának.

-Bal oldaliban -válaszolta autómatikusan,mertt már tudta előre hogy mit fogok kérdezni. De a válasza nekem nagyon nem tetszett , pont azért mert az a vendégszoba az én szobám mellet van.

Most komolyan? Szórakoznak velem? Milyért az a szoba ? Mikor a földszinten is van egy , az apáé mellet. Kezdtem azt hinni hogy összebeszéltek.

-Gyertek-indultam meg a szoba felé.De mielőtt ráléptem volna az első lépcsőfokra , megszólalt Hunter.

-Várj, akkor behozzuk a csomagokat -már meg is fordult, és kiment az ajtón.Ez eszébe juthatott volna korábban is. Lori nemsokkal rá , utána loholt. Mig ők kint voltak , apára néztem és egy mérges pillantást küldtem felé.

-Mi a ba....-mondta apa de én lepisszegtem.Nem akartam hogy még véletlenül is meghalják amit mond.

-Majd később beszélgettünk.-mondtam kicsit halkan, és pont akkor jött be Hunter, de szerencsére nem hallota.Legalábbis úgy tett.

-Szóval merre is van az a szoba? -súgta oda nekem Hunter. Ebből arra következtettem hogy hallotta amit apának mondtam és ezzel a súgdolózással jelezte.

-Erre -súgtam én is, mire ő halkan felnevetett. Elmosolyodtam de csak úgy hogy ne lássa, mert még nekem is fura volt hogy megmosolyogtat a nevetése még mindig.Régen is így volt, bár akkor nyugodtan felvállaltam. De most egy kicsi jelét sem akarom mutatni annak hogy még mindig lenne esélye. Talán van neki, de még én se tudom eldönteni.Az eggyik felem azt kivánja hogy bár ne ismertem volna meg,egy másik felem, valahol mélyen pedig újra összejönne vele. De egyenlőre a bár ne ismertem volna meg felem győzedelmeskedik.

Elindultunk a lépcsőn, fel az emeletre. Ahogy felértünk szenbe van az én szobám és balra pedig a vendégszoba, jobbra a fürdő található. Ezt így el is magyaráztam neki. És ekkor jött fel Lori is.

Ezért megismételtem magam. Szerencsére nem tettek fel kérdéseket, mert ahoz most igazán nem lenne kedvem megválaszolni.

-Megyek zuhanyozni és azután alszom -jelentettem be. Lori jóéjszakát kívánt , Huntert meg se vártam mert nem igazán voltam rá kíváncsi. Ezután lementem meginni a maradék forrócsokimat, és elindultam zuhanyozni. Fent nem akartam , mert meghagytam nekik a lehetőséget hogy ott fürödjenek, ezért lementem apa fürdőjébe.Mert mikor csak ketten vagyunk akkor külön van neki egy fűrdőszobája, és külön nekem a fenti. De most kivételesen megengedte hogy az övét használjam.

Persze miután végeztem már mindenki a szobájában volt,szerintem apa nagyban szunyókált is. Mert tudni kell róllam hogy mikor én bemegyek zuhanyozni akkor kevesebbet nem töltök bent mint egy háromnegyed óra. Apa sokszor próbált leszoktatni rólla, de sikertelenül. Imádom mikor rámzuhannak a forró cseppek, és aztán lecsorognak róllam. Olyan melegséggel tölt el, és nagyon nehezen veszem rá magam hogy gyorsan megmosdjak és utána jöjjek ki.

Ezzel tisztában van Hunter is, mert sokszor zuhanyoztam már nálla, de őt nem zavarta hogy ilyen sokat bent vagyok a fürdőben.

Mire felértem,az várt rám amire számitottam, csend , nyugalom. Mindenki aludt már, nem is csodálom mert hajnali 1 órát mutatott a telefonom.

Beléptem a vaksötét szobámba és gyorsan megtöröltem a hajamat , a törölközőmet pedig leraktam a székemre megszáradni. Ekkor benyitott valaki a szobába. Hunter volt az. Szerencsére már fel voltam öltözve pizsamába, ugyhogy nem volt gond abból hogy meglásson, de mégis mit keres itt ilyenkor az én szobámban?

-Mit keresel ilyenkor fent? Azt hittem rég alszol -förmedtem rá.De nem vette magára, sose szokta.

-Megvártalak -mondta és becsukta maga mögött az ajtót és beljebb lépett.Ettől én meg egy lépést hátráltam, sajnos ő látta ezt a mozdulatomat mert akármilyen sötét is volt, csak az én szemem nem volt hozzászokva a sötéthez, de lassan már én is láttam őt tetőtől talpig.

-Ne ijedj meg , nem fogok semmit se csinálni csak beszélgetni szeretnék -próbált nyugtatni, de ettől még idegeseb lettem. Hogy hogy beszélni akar? Nekem nincs mit mondanom.

-Mégis miről?-tettem fel a kérdést ami tényleg érdekelt egy kicsit. Erre ő leült az ajtó melleti fotelba.

-Gondoltam rég beszéltünk , és vannak dolgok amiket megosztanál velem.-mosolygott csábosan.

Haahaa! Méghogy vele? Semmi sincs a földön amit megosztanék vele! De mivel megint előjön a jó nevelésem, ezért kedvesen beszéltem vele.

-Mint például?-ültem le én is az ágyam szélére.

-Van barátod?-szegezte nekem a kérdést.Ez rá vall, mindig lényegre törő volt, és ez tetszett benne. Én meg az a tipus voltam , aki sokszor poénkodott , még akkor is ha komoly dologról volt szó. Ez a tulajdonságom meg neki tetszett.

-Attól mert ezt kérdezed , nem biztos hogy igazat válaszolok, ezt tudod ugye? -mondtam.

-Persze hogy tudom , de megért egy próbát nem? -nevette.

Nem!! Milyért kérdezi ezt ha ugyis tudja hogy mit válaszolok? Eléggé ismer ahoz hogy ne keljen feltegye ezt a kérdést, ugyhogy nem is mondtam semmit csak néztem rá.Ő ebből azt következteti hogy a válaszom nem, azaz nincs barátom.

-Hmmm...azt hiszem hogy te nemsokat akarsz elárulni az életedből míg én nem voltam benne ugye? - tette fel a számomra megint irritáló kérdést.De én megint nem válaszoltam, csak pislogtam rá. Erre a felyét kissé az ablak felé forditotta ami az én hátamnál volt balra.

-Milyért vagy ilyen ellenséges?Csak barátilag kérdezősködöm, hiszen nekem már van barátnőm, és ismerhetnél annyira hogy tudd hogy eléggé ragaszkodó vagyok- forditotta vissza rám a fejét, amitől kirázott a hideg. Persze igaza volt és ezt tudtam jól , csakhogy nem akartam bevallani mindaddig amíg elkezdte folytatni a szövegét...

-és mióta eltelt ez az egy év, szerintem megváltoztam egy egész kicsit, és szerintem te is. Viszont van egy különbség , én érdeklődöm felőled és érdekel hogy mennyit változtál, te viszont ….......ahh inkább hagylak mert látom nincs kivel beszélnem – fejezte be. Ekkor felált és egy pillanatra rám nézett amitől én mozdulni se tudtam, megfordult és kiment.