Itt is vagyok, viszont nem tudtam hozni új részt. Nem is lessz most egy kis ideig de attól még nem áll le a blog. Viszont addig is nézegessétek ezt az oldalamat ami mindenap firssül. Akinek van Tumblr fiókja az kérlek küvessen. :) Viszlát a legközelebbi résznél (:
http://monsters-is-good.tumblr.com <-----Follow
2012. szeptember 6., csütörtök
2012. augusztus 29., szerda
2012. augusztus 16., csütörtök
Chapter 2
Chapter 2
Why?Are so serious?
Ott ált
előttem az a lány aki miatt történtek a veszekedések.Ő Devin
barátnője.El sem tudtam hinni hogy itt van, főleg azt nem értettem
hogy mit keres itt? Olyan sok kérdés felhalmozódott bennem hogy
csak álltam ott bambán és hol apára hol Lorira néztem mert
Hunter felszivódott.Azután rájöttem hogy nem tűnt el csak nem
láttam az oszloptól ami melett állt Lori. Kérdően néztem rá és
ő válaszul odalépett Lorihoz,átkarolta ,Lorira nézett majd
megint rám.
-Nem nem az nem
lehet-gondoltam magamban. A legrosszabra gondoltam és sajnos igazam
volt.
-Szia -hangzott
a lány hangja kedvesen. Én még mindig annyira meg vagyok lepődve
hogy nem voltam képes visszaköszönni se. Csak bámultam a szőke
hosszúhajú lányt és az őt átkaroló ugyancsak szőke srácot. A
sok kérdés közül csak eggyett tehettem most fel és gondoltam a
számomra legnyomasztóbbat kérdezem meg, de mielőtt kimondtam
volna, Hunter megválaszolta.
-Igen mi együtt
vagyunk -Tessék! Most megkaptam. Hogy a fenébe ne jöttek volna
össze mikor én meg Devin kijátszottuk őket. Már csak azt kéne
megtudni hogy mióta, meg na persze azt is hogy Devin tudja e már. A
két kérdés közül ismét csak eggyet kellet válasszak mert
tudtam hogy ha mindkét kérdést felteszem az már faggatásnak
fogják fel és nem kapok rájuk választ.Szóval megkérdeztem
hogy...
-Mióta? -na de
közben leültem a hozzám legközelebb lévő székre mert éreztem
hogy szédülök.Mire leültem apa az asztal túloldaláról odatolt
felém egy bögrét benne a kedvenc forrócsokimmal. Apára egy
köszönöm nézést küldtem utána megint az ifju párra néztem
akik minden mozdulatomat figyelték. Mikor már látták hogy feléjük
figyelek,meg is válaszolták a kérdésemet.
-3 hónap
-mondta Hunter mosolyogva.
-és 1 hét
-tette hozzá Lori és Hunter felé pillantott.
-Tényleg már
olyan rég? -nevetett Hunter. Én meg úgy éreztem hogy egy börtön
vesz körül ahonnan sehogy se lehet megszökni.Pedig próbálnék de
mindhiába. Épphogy belekortyoltam a forrócsokimba , ők elkezdtek
játszani az egymás orrával. Ekkor eszembe jutott egy furcsa
kérdés.
Mi van ha
Hunter ezzel azt akarja elérni hogy féltékeny legyek?
-Blaise! -
törte meg az elkezdett gondolatmenetemet Hunter. Nem válaszoltam
csak kérdően felé néztem. Mit akarhat? Talán hogy én is
csatlakozzak? Még mitnem. Brrr . Kirázott a hideg, de szerencsére
nekik nem tűnt fel.
-Megmutatnád
nekünk a szobánkat ahol alhatunk? -kérdezte Hunter. Mi???
szobályukat? Hogy hogy a szobályukat. Azt már mégse csinálhatják
velem hogy itt alszanak. Mi lett a szállásukkal? Nem úgy volt hogy
egy közeli helyen szállnak meg? Az újból öszegyült kérdésekel
bennem apához fordultam. Ő látta hogy nemértem és gyorsan
megmagyarázta.
-A szállásukkal
keveredés volt - kezdett bele apa-
-Képzeld
másoknak adták ki a szobánkat - folytatta vékony hangján Lori.
Pfff nemigaz már! Mért nem vettek ki másik szállást egy másik
hotelban? -tettem fel a kérdést magamban. De Hunter megint
megválaszolta , mintha olvasna a gondolataimban.
-Máshol is
kerestünk de mindenhol tele volt.És... -ekkor apára pillantott
hogy folytassa ő.
Én is apára
néztem aki folytatta is.
-Én meg
felajánlottam hogy szabad az eggyik vendégszoba -mondta. Ez a
válasz már nem lepett meg annyira mert már öszze állt a kép
mikor Hunter magyarázott.Persze apámtól elvárható hogy meghiivja
őket hogy itt aludjanak, ez csak természetes apa részéről.Mostmár
csak azt kell megkérdeztem...
-Melyik
szobában alszanak? -tettem fel a kérdésemet apának.
-Bal oldaliban
-válaszolta autómatikusan,mertt már tudta előre hogy mit fogok
kérdezni. De a válasza nekem nagyon nem tetszett , pont azért mert
az a vendégszoba az én szobám mellet van.
Most komolyan?
Szórakoznak velem? Milyért az a szoba ? Mikor a földszinten is van
egy , az apáé mellet. Kezdtem azt hinni hogy összebeszéltek.
-Gyertek-indultam
meg a szoba felé.De mielőtt ráléptem volna az első lépcsőfokra
, megszólalt Hunter.
-Várj, akkor
behozzuk a csomagokat -már meg is fordult, és kiment az ajtón.Ez
eszébe juthatott volna korábban is. Lori nemsokkal rá , utána
loholt. Mig ők kint voltak , apára néztem és egy mérges
pillantást küldtem felé.
-Mi a
ba....-mondta apa de én lepisszegtem.Nem akartam hogy még
véletlenül is meghalják amit mond.
-Majd később
beszélgettünk.-mondtam kicsit halkan, és pont akkor jött be
Hunter, de szerencsére nem hallota.Legalábbis úgy tett.
-Szóval merre
is van az a szoba? -súgta oda nekem Hunter. Ebből arra
következtettem hogy hallotta amit apának mondtam és ezzel a
súgdolózással jelezte.
-Erre -súgtam
én is, mire ő halkan felnevetett. Elmosolyodtam de csak úgy hogy
ne lássa, mert még nekem is fura volt hogy megmosolyogtat a
nevetése még mindig.Régen is így volt, bár akkor nyugodtan
felvállaltam. De most egy kicsi jelét sem akarom mutatni annak hogy
még mindig lenne esélye. Talán van neki, de még én se tudom
eldönteni.Az eggyik felem azt kivánja hogy bár ne ismertem volna
meg,egy másik felem, valahol mélyen pedig újra összejönne vele.
De egyenlőre a bár ne ismertem volna meg felem győzedelmeskedik.
Elindultunk
a lépcsőn, fel az emeletre. Ahogy felértünk szenbe van az én
szobám és balra pedig a vendégszoba, jobbra a fürdő található.
Ezt így el is magyaráztam neki. És ekkor jött fel Lori is.
Ezért
megismételtem magam. Szerencsére nem tettek fel kérdéseket, mert
ahoz most igazán nem lenne kedvem megválaszolni.
-Megyek
zuhanyozni és azután alszom -jelentettem be. Lori jóéjszakát
kívánt , Huntert meg se vártam mert nem igazán voltam rá
kíváncsi. Ezután lementem meginni a maradék forrócsokimat, és
elindultam zuhanyozni. Fent nem akartam , mert meghagytam nekik a
lehetőséget hogy ott fürödjenek, ezért lementem apa
fürdőjébe.Mert mikor csak ketten vagyunk akkor külön van neki
egy fűrdőszobája, és külön nekem a fenti. De most kivételesen
megengedte hogy az övét használjam.
Persze miután
végeztem már mindenki a szobájában volt,szerintem apa nagyban
szunyókált is. Mert tudni kell róllam hogy mikor én bemegyek
zuhanyozni akkor kevesebbet nem töltök bent mint egy háromnegyed
óra. Apa sokszor próbált leszoktatni rólla, de sikertelenül.
Imádom mikor rámzuhannak a forró cseppek, és aztán lecsorognak
róllam. Olyan melegséggel tölt el, és nagyon nehezen veszem rá
magam hogy gyorsan megmosdjak és utána jöjjek ki.
Ezzel tisztában
van Hunter is, mert sokszor zuhanyoztam már nálla, de őt nem
zavarta hogy ilyen sokat bent vagyok a fürdőben.
Mire
felértem,az várt rám amire számitottam, csend , nyugalom.
Mindenki aludt már, nem is csodálom mert hajnali 1 órát mutatott
a telefonom.
Beléptem a
vaksötét szobámba és gyorsan megtöröltem a hajamat , a
törölközőmet pedig leraktam a székemre megszáradni. Ekkor
benyitott valaki a szobába. Hunter volt az. Szerencsére már fel
voltam öltözve pizsamába, ugyhogy nem volt gond abból hogy
meglásson, de mégis mit keres itt ilyenkor az én szobámban?
-Mit keresel
ilyenkor fent? Azt hittem rég alszol -förmedtem rá.De nem vette
magára, sose szokta.
-Megvártalak
-mondta és becsukta maga mögött az ajtót és beljebb lépett.Ettől
én meg egy lépést hátráltam, sajnos ő látta ezt a mozdulatomat
mert akármilyen sötét is volt, csak az én szemem nem volt
hozzászokva a sötéthez, de lassan már én is láttam őt tetőtől
talpig.
-Ne ijedj meg ,
nem fogok semmit se csinálni csak beszélgetni szeretnék -próbált
nyugtatni, de ettől még idegeseb lettem. Hogy hogy beszélni akar?
Nekem nincs mit mondanom.
-Mégis
miről?-tettem fel a kérdést ami tényleg érdekelt egy kicsit.
Erre ő leült az ajtó melleti fotelba.
-Gondoltam rég
beszéltünk , és vannak dolgok amiket megosztanál
velem.-mosolygott csábosan.
Haahaa! Méghogy
vele? Semmi sincs a földön amit megosztanék vele! De mivel megint
előjön a jó nevelésem, ezért kedvesen beszéltem vele.
-Mint
például?-ültem le én is az ágyam szélére.
-Van
barátod?-szegezte nekem a kérdést.Ez rá vall, mindig lényegre
törő volt, és ez tetszett benne. Én meg az a tipus voltam , aki
sokszor poénkodott , még akkor is ha komoly dologról volt szó. Ez
a tulajdonságom meg neki tetszett.
-Attól mert
ezt kérdezed , nem biztos hogy igazat válaszolok, ezt tudod ugye?
-mondtam.
-Persze hogy
tudom , de megért egy próbát nem? -nevette.
Nem!! Milyért
kérdezi ezt ha ugyis tudja hogy mit válaszolok? Eléggé ismer ahoz
hogy ne keljen feltegye ezt a kérdést, ugyhogy nem is mondtam
semmit csak néztem rá.Ő ebből azt következteti hogy a válaszom
nem, azaz nincs barátom.
-Hmmm...azt
hiszem hogy te nemsokat akarsz elárulni az életedből míg én nem
voltam benne ugye? - tette fel a számomra megint irritáló
kérdést.De én megint nem válaszoltam, csak pislogtam rá. Erre a
felyét kissé az ablak felé forditotta ami az én hátamnál volt
balra.
-Milyért vagy
ilyen ellenséges?Csak barátilag kérdezősködöm, hiszen nekem már
van barátnőm, és ismerhetnél annyira hogy tudd hogy eléggé
ragaszkodó vagyok- forditotta vissza rám a fejét, amitől kirázott
a hideg. Persze igaza volt és ezt tudtam jól , csakhogy nem akartam
bevallani mindaddig amíg elkezdte folytatni a szövegét...
-és mióta
eltelt ez az egy év, szerintem megváltoztam egy egész kicsit, és
szerintem te is. Viszont van egy különbség , én érdeklődöm
felőled és érdekel hogy mennyit változtál, te viszont
….......ahh inkább hagylak mert látom nincs kivel beszélnem –
fejezte be. Ekkor felált és egy pillanatra rám nézett amitől én
mozdulni se tudtam, megfordult és kiment.
2012. augusztus 2., csütörtök
Chapter 1
Chapter 1
Blowing in the wind
Az érzés mikor a szél
belekap a hajamba és a bőrömön érzem ahogy a felsőm
egyszer-egyszer hozzáér,erre nem találok szavakat, itt ülök a
házunkhoz legközelebbbi erdőnek a közepében elhelyezkedő kis
tavacskának a szélén egy hajódokkon, bár ez a kis tavacska nem
olyan mély hogy hajókat fel tudjon emelni, talán egy kisseb
csónakot, de a dokk igazából azért épült hogy a horgászók
meszebbre el tudják dobni a pecabotot. Franciaországnak egy elég
nagy városának, La Courtine
-nek a legkisebb tavának , ami olyan kicsi hogy el sem nevezték,
nem olyan forgalmas a partja,mivel mellette található az Étang
de Grattadour. Ennél a tónál
amiben most lógatom a lábam , csak olyan emberek fordulnak meg akik
itt laknak a szomszédban, de még ők is ritkán,mert itt nemigazán
lehet kifogni a halat, és be kell látni hogy a horgászathoz
türelem kell ami mostanság nem található meg az emberekben. De
engem nem zavar hogy nincs itt senki, ezért is szeretem ezt a
helyet, mert csendes, és nem zavarnak be a gondolataimban.
-Blaise!
Itt vagy?-kiabálta valaki az edő sűrűjéből.
Az
első tippem hogy ki rejtőzhet az erdőben aki engem keres ,az én
apám.Mert ki más lenne? Anya meghalt mikor megszülettem, így nem
is ismertem a hangját, képen már láttam, de nem érzem a hiányát
mivel apa mindent megtesz ez érdekében hogy ne legyek szomorú.
Mégis hiányt és szomorúságot érzek . Nemrég költöztünk La
Courtineba annak reményében hogy itt majd megtaláljuk azt a helyet
ahol az ember egész életét leélheti. De én nem érzem azt hogy
ez lenne a számomra megfelelő hely, habár apa szerint tökéletes,
és ezzel én is eggyet értek, tökéletes, de nem nekem. Apa erre
csak annyit mondott hogy ha eldöntöttem merre akarok indulni, akkor
ő támogat.Épp ezaz! Hogy nem tudom merre akarok menni, csak annyit
tudok hogy La Courtine nem a megfelelő hely nekem.
-Blaise!
- hallotam a hangot ismét , de már teljesen biztos voltam benne
hogy ez apa. Vissza is akartam szólni, de mikor szólásra nyittam a
szám már ki is jött az erdőböl és elég közel állt hozzám
hogy normális hangnemben mondhassam neki:
-Tessék?
Apa
megforgatta a szemét , hiszen tudja hogy tisztában vagyok vele
miért is keresett meg engem.
-Nem
otthon kéne lenned? Tudod jól hogy milyen vendéget várunk.-mondta
apa nyugodtan.
Igen,pontosan
tudom, hogy kit várunk. Azért menekültem el otthonról.Nem akartam
vele találkozni, főleg mivel ő tett rossz fát a tűzre és nem
én. Egy év is eltelt de mégis emlékszem arra a napra mikor
szakitottam Hunterrel. Persze megint jött a sármos képével és
próbált visszahóditani. De arra nem számitott hogy én nem hagyom
magam másodjára. Ahoz képest hogy elég nagy falat emeltem közénk
, ő kitartó volt mindaddig még megkértem a legjobb
barátomat,Devint,hogy játssza el hogy eggyüt vagyunk, Hunter meg
nem volt az a fajta aki elszakit másokat egymástól, főleg hogy
azt hitte milyen hamar továbbléptem rajta, így békén
hagyott.Azután jöttek a bonyodalmak...Devin nek a barátnője ,
Lori is elhitte hogy járunk, és következtek a veszekedések.
Persze hiába magyaráztuk Devinnel hogy szó sincs rólla hogy mi
együtt lennénk, csak kellet egy ürügy hogy lerázhassam Huntert.
Ezt viszont Hunter is meghallotta és megint közeledett felém. Ezek
után úgy éreztem hogy nem birom már. Szerencsére apa feltette
azt a kérdés hogy költözzünk el?. Még szép hogy igennel
feleltem. Apának lett egy jó állása , halakat fog ki a hajójával,
és elég jól megfizetik, én pedig nyugodtabb voltam addig míg nem
telefonált Hunter hogy nemsokára meglátogatna, ezért muszáj volt
megadjam a cimemet, csupán azért mert jó nevelést kaptam, bár
sokszor annyira tud zavarni a jólneveltségem, de nem tudok ellene
tenni.A cimet is úgy mondtam be a telefonba mintha az eggyik legjobb
barátnőmet várnám, vidáman és kedvesen. Szerintem ezen még
Hunter is meglepődött , de ő is viszonozta a kedvességemet.
Elmondta hogy ezen a héten La Courtine ban száll meg , a Route de
Sornac úton, és utána tovább megy Párizsba. Persze kiderült
hogy a szállása közel van a mi utcánkhoz. Ez nekem elég gyanús
volt de nem kérdeztem rá, mert nem akartam félreérteni. Tehát 1
hétig itt lesz a közelemben. Ettől kirázott a hideg. Ezért is
jöttem el otthonról még mielőtt megérkezett volna. Az volt a
pech-em hogy apa tudta mindig ide jövök mikor el akarok bújni,
vagy gondolkozni, akár emlékfüzetembe irkálni, amit mostanság
elég gyakran teszek. Szóval hamar megtalált,de kiderült hogy nem
csak egyedül jött, pedig már csodálkoztam hogy otthonról eljött
mikor vendéget várunk, és még csak Audrey , a szobalány ,sincs
otthon. Apa háta mögül lépteket hallottam és mikor megfordultam
nem lepett meg hogy mit láttam. Hunter alig változott valamit ,
talán a divatérzéke javult csak. De ugyanaz a feltupirozott, szőke
haj, a gyönyörű szép kék szemei, amik az első találkozásunknál
azonnal elvarázsoltak. Egy fehér galléros polót viselt piros
csikokkal , rajta egy fekete mellény ami össze van gombolva arany
pici gombokkal. Nyakában egy piros,kék és fehér szinkombinációjú
csikos nyakkendő volt megkötve, ehez a felsőhöz pedig egy halvány
zöld háromnegyedes nardágot vett fel amivel egy kicsit elrontotta
az összhatást.Cipője pedig egy fekete tornacipő volt, ami
eggyáltalán nem lepett meg, sőt már rá se kellet nézek a
lábára,úgyis tudtam milyen cipőt látok majd ott.
Végigmértem
a kinézetét ,és mikor a nadrágját figyeltem, egy apró mosoly
villant meg a szám sarkán, és hiába reménykedtem hogy nem vette
észre, feltűnt neki hogy a nadrágját látva vidultam fel,és ő
egy mosoly kiséretében hozátette:
-Rossz
nadrágot vettem fel?-kérdezte selymes hangján.
-A
divatérzéked javult az elmúlt egy évben.-jegyeztem meg. Közben
felálltam a dokkról hogy ne keljen felnéznem rájuk, és mégis
illedelmesebb ha szemben állok vele, mintsem hogy ülve
hátatforditva beszéljek hozzá.
-Te
viszont semmit se változtál, ugyanolyan szép vagy mint mikor
legutójára láttalak.-mondta csábosan. Én csak a szememet
forgattam mire ő egyre jobban vigyorgott. A szél közben
felerősödött és mivel nem áltam széllel szemben, ezért össze
vissza kuszálta a hajamat. Muszály volt egy pillanatra hátat
forditanom neki és elrendezni a hajamat. A helyzetet kihasználva
közelebb jött hozzám és mikor visszafordultam, a karjait át
tette a derekamon és szorosan magához huzott. Autómatikusan én is
viszonoztam az ülelését, de vártam hogy megmagyarázza miért is
kapom ezt az ölelést. Természetesen nem kellet sokat várjak mert
érezte megdöbbenésemet, és csak annyit fűzött hozzá:
-Hiányoztál,örülök
hogy látlak.-mondta. Ekkor apára néztem , ő pedig mosolygott és
aprókat bólogatott, jelezve azt hogy nekem is kéne valami kedveset
mondanom. Gyorsan kellet lépnem mert ha nem, akkor még megilyed és
zavarban lesz az öleléstől. Én pedig nem akartam megbántani
ezért gyorsan válaszoltam is.
-Én
is örülök hogy látlak.- nyögtem ki végül. Azt mégse
mondhattam hogy hiányzott, hiszen pont miatta költöztünk el és
most is előle bujkálok.Szóval maradtam ennél a válasznál.Mikor
elengedett az ölelésből,rámnézett , volt egy kis hatásszünet ,
addig nézett amíg apa meg nem szólalt.
-Mostmár bemehetünk a
házba?-kérdezte. Hunter egy pillanatra se nézett apára, továbbra
is engem nézett, és csak egy lépésre volt tőllem.Pontosan tudta
,hogy ettől kiráz a hideg, sőt, direkt csinálta. Mert mikor
elősször találkoztunk, akkor is a szemeivel vett le a lábamról,
és ezt később elmondtam neki, mikor már elkezdtünk járni. Most
is ezzel akart bevágódni de ellenáltam neki.
-Be mehetetünk a házba Blaise? Vagy
még álldogálunk itt?-tette fel nekem a kérdést vigyorogva
Hunter.
Erre elindultam az erdő felé és
hátranéztem hogy mit reagálnak a mozdulatomra, a vártál is
jobban meglepődött Hunter és apa is. Nem tudták elképzelni mit
csinálok, pedig elég egyszerű kitalálni hogy haza felé vettem az
irányt. Huntert még megértem hogy eltévedt és nem tudja merről
jött, mert mindig is ilyen volt, és kellet irányitsam mikor
mentünk valahova.Na de hogy apa se tudja hogy merre lakunk?! Pedig
nem is oylan nagy ez az erdő, és bonyolultnak se mondanám.
-Irány haza nem?-tettem fel végül a
kérdést feléjük. Látszott rajtuk hogy most már megértették
hogy mit is akartam ezzel a tettemmel.
Végül követtek engem az erdőn
keresztül , égészen a Route de Grattadoure -ig, merthogy ezen az
utcán laktunk. Egy kicsi kellet még sétálni az utcán amíg
elárkeztünk a házunkhoz.Nem mondhtaó luxus laknak de elág nagy
és tágas házunk volt. Egy garázs amiben van az apa halas kocsija
, de mellette simán elfér még egy kocsi. Most ezt a helyet Hunter
kocsija töltötte meg. Később az én kocsim fog majd ott állni,azt
mondta apa.A ház egy hatalmas nappaliból, 4 szobából, amiből egy
az enyém, egy az apáé , és a másik kettő az vendégszoba,egy
elég nagy konyhából és két fürdőszobából áll. Egy
fürdőszoba van az emeleten, egy a földszinten. Fent úgy van
megoldva a füdő,hogy külőn van egy kis helyiség a wc-nek és a
többi hely pedig a zuhanyzóé, a kádé és a csapé. Ez a külön
elválasztás apa ötlete volt, így ha valaki zuhanyozni akar és
más pedig wcre szeretne menni akkor nem kell megvárni a zuhanyzót,
mert hiába van két fürdőszoba , elég sűrűn vannak nállunk
vendégek, nagyszüleim, nagybátyám,nagynéném,és apának
barátai. Hozzám eddig még nem jöttek, ami apát egy kicsit
meglepte,mert régen nagyon sok barátom, barátnőm megfordult
nállunk, most meg hirtelen nem jönnek, ezt a témát apa már
többször felhozta, de mindig leráztam annyival hogy nem akarnak
jönni.
Haha, még hogy nem akarak jönni.
Nekem sose volt olyan barátom aki ne akart volna jönni. De ezt apa
nem tudta. Az a helyzet hogy itt nincsenek is barátaim, de tisztában
vagyok vele hogy csaki miattam nincsenek, mert mindenkit eltoltam
magamtól azok után miután Devin megharagudott rám.
Úgy éreztem hogy ugyse lenne olyan jó
barátom mint Devin. Vele mindig jókat lehetett nevetni, de ha arról
volt szó akkor bizalmas dolgokat is el lehetett mondani neki, mert
ha olyan történik mint most , hogy összeveszünk, akkor se mondja
el senkinek sem. Persze ez kölcsönös is.
Ahogy beléptem az udvarra, máris
letámadtak. Bonni volt az . Bonnit még Devintől kaptam.
Kislányként mindig is egy kutyárról álmodoztam, és ezt Devin is
jól tudta, tehát mikor eljött a szülinapom egy kölyökkutya várt
otthon , masnival a nyakakörül. Azt a napot sose felejtem el,
életem eggyik legjobb pillanata volt amikor az ölembe vettem a
kiskutyát, és utána egyenest Devin nyakába ugrottam. Apa nem
tudta sose hogy egy kutyát szeretnék mert nem mondtam meg
neki.Féltem hogy ellenezné és akkor örökre lemondhatok a
kutyámról.
Viszont apa akkor nem is volt mérges
mint ahogy én azt elképzeltem, hanem örült hogy én boldog
vagyok. Elősször azt hittem fiu kutya ,a barna szörű kutyáról,
és el is neveztem rögtön Terry-nek.Ekkor szólt Devin hogy nemlesz
jó lány kutyának a Terry név. És gyorsan kutyanevek után
kutatva a fejemben , elkiabáltam magam: BONNI !!! Persze Devin és
apa is nevetésben tört ki, én meg a kutyámat ölelgettem. Azóta
mindig öleléssel üdvözöl engem Bonni.
Most is letepert engem a gyepre és
csóvátla a farkát miközben a fülemet nyaldosta. Ez kiváltotta
belőlem a nevetést, de próbáltam visszafolytani és a végeredmény
kuncogád lett. Mikor abbahagytam a kuncogást és felálltam hogy
leseperjem magamról a rám ragadt kutyaszőrt, hallottam Hunter
nevetését.
-Mi ennyire vicces?-kérdeztem komoly
arccal.
-Olyan aranyos volt ez a
jelenet.-mondta mosolyogva , amire én se tudtám mit felelni és én
is mosolyogtam.
Apa előre ment a házba, és utána
Hunter is. Kicsivel utána én is követtem a példájukat, de előbb
megbizonyosodtam arról hogy minden szőrt lesepertem magamról.
Belépve a házba nagy meglepetésben
részesültem.Annyira meglepődtem hogy csak megkérdőjeleztem a
nyilvánvalót.
-LORI???
Step Up!-ra fel
2012. július 11., szerda
Hali:D
Sziasztok, ez lenne az en blogom amit most kezdek el , ugyhogy addig is legyetek turelemmel, a blogom az en eletemrol, kalandjaimrol fog szolni, de nyugi nem foglak untatni titeket, igazabol magamnak csinalom ugyhogy nem muszly olvassatok, de aki akarja megteheti hogy beleolvas...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)