Chapter4

Chapter 4

We own the night.

"Halihó. Meghoztam az új fejezetet, remélem tetszeni fog. Kicsit furán ér véget ez a rész de már a következőben meg fogjátok érteni mi is történik itt. "

Jó olvasást ××

Hosszas gondolkodás után, kivettem a gardróbból egy fehér, kék virágokkal mintázott ruhát, és felvettem rá egy halvény kék dzsekit. Szerintem ez megteszi. Bár fogalmam sincs milyen ruhát vesznek fel ilyen helyekre az emberek. Ebben még új vagyok. De van egy olyan érzésem, hogy nem sűrűn fogok ezekbe a klubokba járkálni. Ez az alkalom lesz az első és egyben az utolsó is , remélem.

Ránézek az órára ami fél 9-et mutat. Eddig még időm se nagyon volt gondolkozni őrült barátnőm tervén, hogy vajon mit tervezett az estére. Most, hogy kész vagyok a külsőm dekorálásával, az agyam elkezdett működni. Hirtelen elkezdtem pánikolni, vajon, hogy fog ez az egész elsülni.

Mikor már lenyugodtam egy kicsit, valaki kopogtat az ajtómon. Hál' Istennek nem Hunter az. Lori nyitott be a szobába.

-Indulhatunk? - kérdezte. Felelés helyett bólintottam , amíg szemügyre vettem az ő ruháját. Az övé sötét kék anyagból készült, rajta fehér pöttyök, és derekánál egy barna öv vette körül. Szőke tincsei a csupasz vállát súrolta. Nagyon jól nézett ki. Mellette csak egy szakadt kis rongybabának éreztem magam.

Gyorsan ő is végig nézett engem amíg felhúztam a lábamra az egyetlen sötétkék magassarkúmat. Igazából nem vettem volna fel ezt a cipőt ha nem látom meg Lori lábán a fekete tűsarkút. És akkor már hülyének éreztem volna magam az én kis balerinámban.

A lépcsőn némán mentünk le. Egyikünk se szólt a másikhoz. Jobb is így. Nekem se és neki se volt kedvünk jó pofizni. Nem kedveltük egymást, mondhatni egész látványosan.

A lépcső utolsó fokait megtéve pillantottam meg a konyhában Apát , Huntert, és Crystit.

-Csodásan néztek ki – dicsért apa. Hunter meg egyetértően bólintott. Crysti mindvégig engem figyelt és elégedetten mosolygott. Ez azt jelentette, hogy boldog amiért nem öltöztem hétköznapi ruhába. Pedig szándékomban állt , de barátnőm küldött egy SMS-t amiben kifejezetten megfenyegetett, hogy ne jöjjek farmerbe és pólóba. Vöröskén pedig egy pánt nélküli miniruha volt, aminek a szoknya részén vörös rózsák díszelegtek.

Hunterre pillantok, akin viszont testhez illő farmer és egy egyszerű póló van. Magamban bosszúsan nézek. Ő miért jöhet farmerbe? Persze tudom a választ de akkor is felháborító. A régi időkben volt kötelező a lányoknak szoknya viselete.

-Induljunk, már háromnegyed kilenc - szól Crysti türelmetlenül. Apától gyorsan elköszönünk és már a kocsiban is vagyunk. Hunter vezet, mellette az anyósülésen Lori. Hátul ülök én és mellettem Crysti ad parancsokat a szőke sofőrnek, hogy merre is kell menni.

Mikor odaértünk, a klub elé, nagy lék világító betűkkel volt kiírva, hogy Monstre Fou.

Hunter leparkolt és mindannyian elindultunk a bejárat felé. A zene nagyon hangos volt még innen kintről is. A sor kicsi volt és hamar az ajtóhoz értünk, ahol egy magas fickó állta utunkat. Crysti odaadta a pénzt neki ,de ez nem volt elég, elkérte az igazolványokat is. Barátnőm odasúgott neki valamit, mire a csávó megvakarta feje tetejét, baseball sapkáján keresztül és átengedett minket. Hunter ki akarta fizetni barátnőmnek a szívességet, de Crysti nem hagyta, csak annyit mondott, hogy ő hívta meg őket, akkor ő állja a bulit. Ekkor eszembe jutott az, hogy miért is vagyunk mi itt igazából, és újra elönt a pánik. Persze, hogy nem hagyta a volt barátomat, hogy kifizesse a belépő díjt, mivel bosszút tervezünk nekik. Vagyis Crysti tervezi, én csak hagytam magam, amit már meg is bántam. Remélem nem lesz rossz vége. Habár a bosszúknak mióta szokott jó vége lenni? Le kell fújni a tervet. Na de hol van Crysti? Kétségbeesetten nézelődök körbe, és sehol se látom barátnőmet. A táncoló tömeg elnyelte. Két lehetőség is van , vagy elindult táncolni és nem figyeltem oda, vagy a tervét valósítja meg. Remélem csak táncolni indult. Újból körbenézek. Tejóég. Lori sincs itt. Csak Huntert látom magam mellett aki a táncoló tömeg felé néz és mosolyog. Megpróbálom kitalálni, minek is örül ennyire a szőkeség, és arra nézek amerre ő. De nem látok sem mi olyat ami mosolyt csalna az arcomra, ezért felemelt szemöldökkel pillantok vissza Hunterre. Ő is rám néz, továbbra is csillogó mosolyával. Lassan lehajol hozzám. Valamit súgni akar. Gondoltam azt akarja elárulni, hogy mi keltette jókedvre. De nem ezt osztotta meg velem.

-Jössz táncolni? - hökkentett meg.

Meglepett ezzel a kérdésével. Hiszen neki van barátnője, és méghozzá pont ebben a klubban tartózkodik,kitudja hol és ő mégis engem kér fel? Jó modorom itt sem hagy el, ezért muszáj elfogadnom a kérését.

-Persze.

-Lori merre van? - tettem hozzá érdeklődve, míg a többi táncoló fiatal közé verekedtük magunkat. És hozzájuk hasonlóan elkezdtünk a zene ritmusára rángani.

-Crysti elvitte táncolni.

-Crysti – hát persze! Meg kéne találnom, hogy lefújjam az akciót. Ismét körülnézek, de semmi. Csak egy csomó ismeretlen ember. Ó nem. Mégis van ismerős arc. Csak ne. Ne őt.

-Nehogy idegyere - csúszott ki a számon. Egész halkan mondtam, remélem Hunter nem hallotta.

-Kit akarsz elkerülni? - mosolygott farkasvigyorával Hunter. Ekkor Tony bukkant fel mellettünk.

-Sziasztok – köszönt felénk. Hatalmas mosolyával egy ideig engem nézett, majd Hunterre vetett lekezelő pillantásokat. Magában valószínűleg feltette a kérdést, hogy vajon mit keresek ezen a helyen, és főleg azt kérdőjelezheti meg, hogy ki a szőke srác aki velem táncolt az előbb.

Hunter felé nyújtotta kezét, hogy kezet rázzanak és bemutatkozott. Tony viszonozta Hunter által tett mozdulatot. A barna, göndör hajú srác kalapja alól ismét rám vetette pillantásait és várt.

-Crysti rángatott el – magyaráztam fel nem tett kérdésére. Bár még mindig nem volt megelégedve válaszommal. Tudtam, hogy csodálkozik. Eddig sose engedtem, hogy vöröske magával vigyen bulizni. Így nem volt furcsa, se meglepő Tony csodálkozása.

-Ha megbocsátasz táncolnék ezzel a gyönyörű lánnyal – emelte meg a hangját Hunter, és derekam köré csúsztatta kezeit.

Ez nem lehet igaz! Miért bókol nekem? Hiszen van barátnője , méghozzá egy nálam sokkal szebb és aranyosabb lány. Hogy lehet ennyire ész nélkül? Nem tudom, mit tervez barátnőm de én nem szeretnék benne részt venni. Ezért azonnal le kell lépnem innen. Főleg Hunter öleléséből kell kiszabadulnom.

-És nekem nincs szavazati jogom? - vetettem gúnyos pillantásom a szőkeségre.

-Persze, hogy van. Szeretnél táncolni velem? - kérdezte. Amíg gyorsan a válaszon gondolkoztam, Tony el is tűnt.

-Előbb leiszom magam – súgtam oda az engem átkaroló fiúnak, aki most már megdöbbenve nézett vissza rám. Magamban örömtáncot járva, elindultam a pulthoz. Nem szántam hazugságnak az ivást. Bár nem szokásom inni, most mégis szükségem van rá, ha túl akarom élni az estét.

Gyors léptekkel elérkeztem a pulthoz, és leültem egy szabad székre. Mind két oldalamon lányok ültek, és arra vártak, hátha felkéri őket valaki. Többen is megpróbáltak bevágódni a szösziknél, de valamennyiüket elutasították.

Hamar utolért engem a magára hagyott Hunter is. Az egyik szöszi végig bámulta szőke herceget, amint mellettem álldogál. A volt barátom észre se vette a bombázó szőkét, akinek majd ki esik a szeme, csak engem fürkészett és várta minden lépésemet.

Kihasználva az alkalmat, abból a whisky -ből rendeltem, amit mindig együtt iszogattunk, amikor is együtt voltunk még. Hangosan mondtam az ital nevét , hogy biztosan Hunter is hallja.

-Egy Johnnie Walker Blue Label -t.

-Máris – hangzott a válasz a fiatal, de nem annyira jóképű csapostól.

A szemem sarkából figyeltem volt barátom reakcióját aki gyorsan intett a csaposnak, hogy kettőt hozzon. A francba. Nem ezt a reakciót vártam, igazából nem is tudom mit vártam, de egész biztos nem azt, hogy csatlakozik.

-Jó választás – fűzi hozzá végül, megmutatva ismét foga fehérjét.

Nem szóltam semmit csak a szemem forgattam. Amíg kitöltik a whiskyt, a jobb oldalamon lévő szőkét felkéri az egyik srác, így átengedi mellettem a helyet Hunternek.

A csapos fürgén elénk teszi az italokat. Kezembe veszem az poharat és Hunterre nézek. Ő mosolyogva emeli felém poharát. Koccintunk, és én egyből leengedem a torkomon az italt. Rég nem éreztem ezt a felülmúlhatatlan érzést. Amint végig csorog a hűs Blue Label a torkomon, azután a hűvösség helyét átveszi az égető és csípős érzés. Eszméletlen. Egy pillanatra behunyom a szemem és érzem Hunter pillantásait. Pár másodpercig élvezem az élményt, aztán Hunterre meredek. Már nem mosolyog hanem a helységet fürkészi, mintha kétségbeesetten keresne valakit. Ez érthető, hiszen már elég régóta nem láttunk se Lorit, se Crystit. Megint eszembe jut, hogy miért is vagyunk itt. Nem szabad elragadjon Hunter jelenléte. Pedig pontosan ez történt. Előkapom a pénztárcámat, hogy kifizessem az előbbi élményemet kiváltó italt, de Hunter megelőzött és már mindkét whiskyt kifizette.

Nem foglalkoztam vele, ezúttal hagytam hogy ő fizessen, de ez se volt szokásom. A mai este semmit se csinálok úgy ahogy tenni szoktam. Bár már az itteni jelenlétem se szokványos dolog.

Felpattantam a bár székről és szememmel keresni kezdtem vöröskét. Remélem nem késtem el és nem kezdte el az akciót. Visszanéztem Hunterre, aki hamar leöntötte a torkán a Blue Label-t, mint én az előbb, de neki nem volt ideje élvezni is. Hamar felugrott ő is , és követett. Körbejártuk az összes mosdót, többször körbenéztünk a táncolók között. Páran fel kérték szőkeséget táncolni, de mindegyiket elutasította. A helységet körbenéztük legalább háromszor de nem találtuk meg őket. Hunternek az az ötlete támadt, menjünk ki, lehet épp szívnak valamit. Ez eszembe se jutott, pedig ismerem már annyira Crystit, hogy tudjam ki telik tőle a kinti dohányzás.

Ki siettünk. Mikor ki értünk elkezdtük körbejárni az épületet. Nem volt hideg kint, inkább kellemes hűvös, ami jólesett azután a fülledt meleg után bentről. Már az épület hátánál jártunk ahol egy jó pár korunkbeli és még egy pár kisebb korosztály szórakozott. Volt ott nevetés, piálás. És egy páran épp szívtak valami káros drogot. Ekkor jöttem rá, hogy nem kellet volna rávennem magam arra, hogy eljöjjek ide, és annak tetessem magam aki nem vagyok. Hunter is többször rá akart venni az ilyesmire, de én csak a házibulikban voltam benne, ahol normális a társaság, nincs drog. A drogot mindenféleképpen elleneztem, és ebben szőkeség is egyetértett. Ebben nem vitatkoztunk. Ő néha el szívott pár cigit, de nem volt rászokva. Társasági dohányosnak nevezte magát. A whiskyt is ő mutatta meg, és más italokat is, de egyikért se voltam oda, csak a Blue Labelt kedveltem, éppen ezért mindig ezt iszogattuk ketten.

Tovább kerestük Crystit és nem tévedtünk, tényleg ott állt a többiek között és épp dohányzott.

-Hol van Lori? - kérdeztem Hunter helyett.

-Ott ni – rámutatott egy párra, akik éppen csókolóztak. Nem ismertem fel egyik tagot se, csak azután vettem észre, hogy a csapzott szőke hajú lány, egy szintén csapzott hajú sráccal falják egymást. Tejóég! Most fogtam csak fel igazán, minek is vagyok szemtanúja. Lori egy másik sráccal megcsalja Huntert! Vajon most mit fog csinálni a volt barátom?

A szemem sarkából figyelem szőkeséget amint a párt figyeli. Még mindig csókolóznak. Hunter szemrebbenés nélkül figyel, és én is. Mikor hagyják már abba? Rápillantok vöröskére aki elégedetten vigyorok felém. Én mérges tekintettel meredek rá, amit ő nem tud mire vélni.

Nagyon mérges vagyok, és nem tudom kire. Crystire, mert rávett erre a bulira, de főként magamra mert bosszúvágytól szomjasan engedtem magam irányítani.

Mikor végre abbahagyják egymás felfalását, Lori felénk pillant és mosolyog.

Miért mosolyog? Biztos részeg, vagy szívott valamit a többiekkel. Hogy képes ilyen nyugodt maradni, amikor rajtakapták. Nem értem, már semmit se értek. Főként azt nem értem, hogy Hunter nem tűnik mérgesnek, hanem az ő szemében is látom az elégedettséget. Épp csak nem mosolyog ő is, hanem továbbra is Lorit bámulja. Mintha szemkontaktussal beszélnének, Lori bólint és elvonszolja magával az újdonsült párját messzire tőlünk.

Mi volt ez az egész?

-Cryss, beszélhetnék veled egy percre? - fordul vöröske felé Hunter.

-Persze.

Na álljunk csak meg. Kezdtem azt hinni, hogy ez az egész ellenem irányult és nem is Hunterék ellen. Ha ez a megérzés igaz, akkor azt hiszem valaki nagyon megbánja. „Cryss” és Hunter eltűnnek a szemem elől és ottmaradok a többi részeg tini között.